A közelmúltban kaptam egy levelet, ami egy érdekes témát feszeget. Ígéretet tettem arra, hogy írok róla a blogon. Végül úgy döntöttem, hogy a levélből fogok idézni Nektek. Kíváncsian várom az ötleteket, hogy mivel lehetne ezt a felvetett problémát valamennyire orvosolni. Gondoltam arra, hogy én is amikor osztályfőnök voltam pont ennél a korosztálynál, adódott volna lehetőség arra, hogy osztályfőnöki óra keretében az a kis idő ami megengedett esetleg egy vendég szakember beszéljen a szakmájáról…de nem tudom, hogy ez mennyire hatna a fiatalokra…
Idézet a levélből:
“A probléma amivel hozzád fordulok is gyerekekkel, illetve tinédzserekkel kapcsolatos. Minden kolléga tisztában van azzal, hogy a termékeket, felszereléseket amiket használunk bárki megveheti, így gondolom ez neked sem nagy újdonság.
Sajnos az országban több helyen is, a tini lánykák sok esetben szülői segítséggel és hozzájárulással elkezdtek műkörmösdit játszani. Az csak mellékesen felháborító, hogy ezek a kislányok még pénzt is kérnek a “munkájukért”.
A munkám során gyakran találkozom képzett körmösök által kifúrt, túlreszelt, stb körmökkel is, alapjában véve már ez is elég lenne, de ezekkel és ennél jóval csúnyább a problémákkal egyre gyakrabban jönnek olyan tinédzser lányok, akikkel a saját osztálytársuk – akik 14-16 évesek – bánt el így.
Nem győzöm elégszer mondani, hogy semmi orvosi ismerettel, nulla anyagismerettel, stb rendelkező gyereklányokhoz ne járjanak. Volt, hogy beszéltem olyan szülővel akinek a lánya jött hozzám bezöldült, hártyává elvékonyított körmökkel. Azoknak használt a fejmosás és az ijedtség amit a látvány okozott nekik. Ráadásul a kislány cukorbeteg…És még nem is az volt a legdurvább köröm amit láttam ilyen téren. De beszéltem olyan szülővel is, aki a lányát hagyja, hogy így elrontsa mások körmét, nem érdeklik a következmények, sőt hirdeti is a kislányt ahol tudja, mert nem kell akkor neki zsebpénzt adni…
Egyszerűen tehetetlennek érzem magam ebben a harcban egyedül. Ha én mondom a szülőknek, sokszor azt hiszik, hogy a megélhetésem féltem. Pedig nem. Én megélek a saját vendégkörömből, és örülök neki, hogy olyan jó vendégeim vannak amilyenek.
Szóval a segítségkérés amivel én fordulok feléd, az a kérés lenne, hogy ha lenne rá időd, nagyon megköszönném ha írnál erről a blogodban. Biztosan létezik számukra is valamiféle felelősségre vonási lehetőség az ő esetükben is, amit legalább elrettentésként lehetne hangoztatni az ilyen szülőkkel szemben. Abban bízom, hogy ha többen beszélünk róla, az nagyobb erejű lesz, talán elindul valami, talán azt is megosszák a szülők, a tinik, és talán kap egy kis helyet a szakmában az a rész is, hogy igenis nem véletlenül kellett nekünk mindent rendesen megtanulni.
Én 98%-os orvosi vizsgát tettem, szóbeli elismeréssel végeztem, és mind a két vizsgáztató orvos biztosított arról, hogy nyugodtan adják a bizonyítványom, a szikéket, és minden egyéb felszerelést a kezembe.. Abban reménykedem, hogy nem hiába vagyok erre a mai napig büszke, és talán nem csak én.
Probléma, hogy ezek a kislányok és a szüleik is azt hiszik, hogy ez csak egy ecset, az meg egy kis zselé, és mi baja lehet a másiknak egy kis reszeléstől..Majd kinő ha elreszeli.. Ez szerintem nagyon nagy gond.
Láttam, hogy segítesz a lányoknak a blogodon keresztül, sokszor adsz nekik tanácsot. Abban bízom, hogy végigolvasod a levelem, és segítesz néhány mondat erejéig most nem csak a szakmában tevékenykedő lányoknak, hanem a fiatal lányoknak és a szülőknek is. Nagyon hálás lennék érte.
Ha úgy döntesz,hogy szánsz rá időt, és írsz a témáról, akkor köszönöm, a körmösök nevében, akik így már nem egyedül koptatják a szájukat a témában, a gyerekek nevében akik talán megmenekülnek jó pár kellemetlenségtől és fájdalomtól, és a szülők nevében, akik így talán jobban tudnak vigyázni a lányaikra ezen a téren is.”
a sorozat első 3 évadát és elkezdtük nézni…nézni…nézni…nem tudom mit fogunk nézni ha vége lesz…Tegnap neki ültünk, hogy na akkor folytassuk, félre tettem a január óta tartó ilyen-olyan fogyókúrámat, már délután óta vártam a 9 órát, hogy leüljek egy tál cukrozott eperrel és fagyival LOST-ot nézni (lelkiismeret furdalás nélkül). El is kezdtem enni, beteszem a lejátszóba a dvd-t erre a lejátszó valamiért nem akarta beölteni a dvd-t. Mit gondoltok meddig? Addig amíg meg nem ettem az eprem (mindezt hol fekete és fehér képernyő nézés közben)…és hab a tortán, hogy kedvenc karakterem Sawyer pont ebben az epizódban ejti ki a száján először azt a mondatot Kate-nak, hogy “eper ízű a csókod”…erre csak annyit tudtam mondani, hogy most az enyém is az lenne…azóta Norbi duzzog… 
